Mi az ínyrecesszió?

Az ínyrecesszió számos befolyásoló tényező következménye lehet. A vékonyabb ínytípusú emberek alapvetően hajlamosabbak rá. Emellett számos viselkedési tényező is döntő szerepet játszik. Például a fogkefével végzett gyakori súroló mozdulatok vagy a piercingek viselése olyan sérülésekhez vezet, amelyek gyógyulásuk során az ínyszél zsugorodását okozhatják.

További okot jelentenek azok a fogszabályozó kezelések, amelyek a fogakat kifelé mozdították el. Ennek során a fog külső rögzítőszerkezete leépülhet, és a fölötte lévő íny elvékonyodhat. Ugyanígy a dohányzás és a snus fogyasztása is döntő befolyásoló tényező, mivel a dohányfogyasztás csökkenti az íny ellenálló képességét.

Az ínyrecesszió gyakorisága az életkorral nő. A felnőtt népesség több mint 50 százalékánál figyelhető meg ínyrecesszió.

A fogkoronát fogzománc (zománc) borítja. Alatta található a fogcsont (dentin), az alatt pedig a fog idege (pulpa). Pontosabban a pulpa az idegből, az erekből és úgynevezett kötőszövetből áll. Míg a zománcban nincsenek idegek, ezért nem érzékeny, az alatta lévő dentint idegrostok látják el. A foggyökér felszíne ezért szintén érzékeny a fájdalomra.

A fogcsont (dentin) alkotja a gyökér fő részét. A gyökeret ezenkívül egy kemény réteg, az úgynevezett gyökérhártya (gyökércement) borítja. A fog teljes gyökérfelszíne mentén rögzítőrostokkal (desmodontalis rostokkal) rögzül az állcsontban. Ezek a rostok egyrészt a gyökér dentinjében, másrészt az állcsontban tapadnak.

A foggyökér hosszabb, mint a fogkorona. Különösen a felső állcsont szemfogainak van többnyire nagyon hosszú gyökere.

Ínyrecessziónak alapvetően a fogazat külső oldalán kialakuló ínyvisszahúzódást nevezzük. Az érintettek ilyen esetekben nem szenvednek egyidejűleg parodontitisben.

Ugyanakkor a parodontitis előrehaladott stádiumban szintén az ínyszél visszahúzódásához vezethet. Csak a fogorvosi rendelőben végzett vizsgálat tisztázhatja az érintettek számára, hogy náluk melyik ok felelős az ínyvisszahúzódásért.

Ezenkívül a parodontitis kezelése után is ínyvisszahúzódás figyelhető meg. Ilyen esetekben azonban ez kívánatos, mivel az ínyszél zsugorodása révén csökkenthetők a nemkívánatos ínytasakok.

Az ínyszél gyulladásának (gingivitis) következményeként a rögzítőrostok és az állcsont leépülhet. Az egészséges rostos rögzítőrendszer helyén a fog mentén úgynevezett ínytasak alakul ki. Az ott található gyökérfelszínt bakteriális lepedék (plakk és fogkő) borítja.

A rögzítőrostok és az állcsont leépülése fokozott fogmozgathatósághoz vezethet. Ha a betegség felismeretlen marad és nem kezelik, a leépülés olyan mértékben folytatódhat, hogy a fogak rágófunkciójukra alkalmatlanná válnak, és el kell távolítani (ki kell húzni) őket.

Az emberiség mintegy 40 százaléka szenved fogágybetegségben. A felnőtt népesség esetében a becslések szerint ma a fogelvesztések mintegy 70%-a a parodontitisre vezethető vissza.

További információkat a fogágybetegség okairól, következményeiről, diagnózisáról, kezeléséről és megelőzéséről itt talál: www.periodontal-health.com.